Ahogy a “mikor” témát boncolgató cikkben is említettem, az a legfontosabb, hogy természetes hangnemben, egyszerű, érthető nyelvezettel, a gyerek életkorának, érdeklődésének megfelelően beszéljünk a menstruációról.

Mivel átadni akarva-akaratlanul is csak olyasmit fogunk, amit a saját tudásunk, meggyőződésünk, érzésvilágunk, nagyon fontos tisztázni a saját érzéseket, élményeket.

Nekem hogy beszéltek annak idején a menstruációról, a szexualitásról? Milyen érzéseket keltett ez bennem? Most hogy állok ehhez a témához? Örömként élem meg a menstruációt, esetleg közömbösen vagy teherként? Öröm számomra, hogy nő vagyok? Férfiként hogy tekintek a nőiségre, illetve annak erre a speciális megnyilvánulási formájára?

Ha úgy érezzük, hogy ez a téma számunkra is rossz érzésekkel terhelt, mindenképpen érdemes először ezekkel a saját élményekkel foglalkozni, mielőtt a kislányunkkal beszélnénk róla.

Előfordulhat, hogy számunkra valóban nagyon fájdalmas a menstruáció, akár munkaképtelenné is tesz. Ilyen esetben nagyon fontos olyan nőgyógyászt keresni, aki nem legyint a menstruációs fájdalomra, hanem segít feltérképezi a háttérben álló okokat.

Néhány gyakorlati tipp:

1. Mint arról már szó esett, ne “egy nagy beszélgetésre” készüljünk, hanem arra, hogy a hétköznapokban bármikor szóba jöhet a téma.

2. Ne kerítsünk túl nagy feneket a dolognak. Ne sötétben, misztikus hangnemben tárgyaljuk a témát, ne éreztessük, hogy ez most valami más, valami titkos dolog. Kezeljük az élet természetes részeként

3. Olvassunk el néhány könyvet a témában, hogy tájékozottak legyünk, ha nem a biológia a szakterületünk. Vegyünk jó könyveket a kislányunknak, ami beszélgetésindító lehet: ilyen a Menstrupédia is, illetve nagyon jó szívvel ajánlom az Élő adás a testemből című nagyszerű kiadványt, ami még részletesebben, de ugyanilyen kedves nyelvezettel foglalkozik a témával.

3. Figyeljünk a pozitív, illetve semleges megfogalmazásra. Ne használjuk a baj, betegség, havibaj szavakat. A Mikulás, piros betűs nap, stb. álnevek sem a legszerencsésebbek, mert ezek is azt a benyomást keltik, hogy ez olyasvalami, amit szégyellni, titkolni kell.

4. Ha van is kellemetlen élményünk a menstruációval kapcsolatban, nagyon fontos, hogy ezt ne hangsúlyozzuk. Mindenképpen kerüljük “a mi családunkban mindenki borzasztóan görcsöl” típusú negatív szuggessziókat. A menstruációval, szülésélménnyel kapcsolatos történetek hihetetlenül erős hatással vannak a nőiség, a saját menstruáció, későbbi várandósság, szülés megélésére. Nem az a cél, hogy hazudjunk a kislányunknak, hogy eltitkoljunk előtte olyasmit, amire saját keserű tapasztalatából majd rájön. Ha számunkra nagyon kellemetlen a menstruáció, azt nyilván ő is tapasztalja, láthatja. Fontos viszont hangsúlyozni, hogy egyénileg nagyon változó, hogy ki mennyire éli meg kellemetlennek a vérzését, illetve ez a különböző életszakaszokban is más-más lehet. Az, hogy nekünk kellemetlen, egyáltalán nem jelenti azt, hogy neki is biztosan az lesz.

5. Ha tehetjük, vigyük el egy Ciklus-show-foglalkozásra, mielőtt még megjön a vérzése! Ezeken a foglalkozásokon a drámapedagógia módszerével vezetik be a kislányokat a női test csodálatos működésébe. Hihetetlen élmény egy ilyen előadás, sokat segít abban, hogy pozitív érzések alakuljanak ki a kislányban.

6. Hangsúlyozzuk, hogy mi is az értelme ennek az egésznek, hogy az új élet csodájára így készül fel a női test.