Elmesélem a történetünket

Szeretném neked elmesélni a történetünket. 

Az indiai Menstrupédia története egy fiatal párral kezdődött. A lány olyan vidéken nőtt fel, ahol az indiai falvakban megszokott módon a menstruáció teljes tabu volt. Rongyokat használt a vér felfogására, amiket titokban kellett kimosni és dugdosni. Mivel nem lehetett őket kiteríteni a napra, sosem száradtak meg teljesen – el tudod képzelni, mennyire voltak higiénikusak. Fiatal felnőttként designer szakra járt az egyetemre, és itt találkozott a későbbi férjével. A fiú számára letaglózó élmény volt a tény, amire a kapcsolatuk döbbentette rá: a nők minden hónapban menstruálnak?!? Korábban az a tévképzete volt, hogy ez egyszeri esemény egy nő életében. 

Szembesülve azzal, hogy értelmiségi fiatalként milyen rettentően keveset tudnak a témáról, hogy milyen tabuk és félinformációk között nőttek fel, úgy döntöttek, szeretnének segíteni másoknak, hogy nekik már ne így kelljen megélniük a kamaszkorukat, és sokkal magabiztosabban, és testileg-lelkileg egészségesebben érkezhessenek meg a felnőttkorba. 

Így jött létre 2012-ben a Menstrupédia, majd néhány évvel később a Gulu (magyarul: Marci kamaszodik) című képregény, ami azóta gyerekek százezreihez jutott el, és rengeteg családnak segített abban, hogy magabiztosan, hiteles információkra alapozva beszélgethessenek a témáról. 

A magyar kiadás az én munkám. Fiatal nőgyógyászként egy rendkívül színvonalas  nemzetközi kongresszuson vettem részt, ahol nem győztem válogatni a programfüzetben, hogy milyen előadásokra akarok mindenképpen beülni. Így találtam magam az edukáció-szekcióban, ahol gyerekek és felnőttek számára is jól használható edukációs anyagokat mutattak be, köztük a Menstrupédiát is. Buzgón fotóztam, a következő előadás alatt rágugliztam, elolvastam az ingyenesen elérhető első fejezetet, megvettem a teljes ebookot, és elöntött az élmény: ó, bárcsak valaki nekem is így beszélt volna annak idején a témáról! Hajlamom van az impulzív döntésekre, így egy órán belül már levelet fogalmaztam a szerzőknek: hogy lehetne ezt lefordítani és Magyarországra hozni? Fogalmam sem volt jogdíjakról, könyvkiadásról, és csak egy középfokú angol nyelvvizsgám volt, de nagyon meg akartam csinálni. Nemsokára jött egy nagyon kedves válasz, és megdöbbentem: a terv nem is volt teljesen elrugaszkodott! Jogdíjat csak az eladott könyvek után kértek. Így belevágtam. 

Azzal inkább nem untatlak, hogy milyen nehéz volt a fordítást a havi 300 óra nőgyógyászati munka mellett megcsinálni, hogy mennyire szerencsém volt a nyomdával, hogy hogy reszkettem, amikor az összes megtakarításomat kifizettem az első kiadásra, és csak remélni mertem, hogy jó lesz a minőség, hogy mennyire marketing-analfabéta vagyok, és hogy ez a projekt azóta is csak egy kis része a munkámnak, mivel elsősorban nőgyógyász és gyermeknőgyógyász vagyok  – a lényeg, hogy a Menstrupédiát azóta is nagyon szeretitek, amiért rettentő hálás vagyok, és több mint 10.000 példány elfogyott már itthon is belőle!